Legalábbis azt hiszem valahol itt kezdődött….
Történt valamikor a 2000-esévek elején egyik napról a másikra nem tudtam aludni…( tudni kell rólam,hogy elég sokat alszom (ha lehet), és soha nem volt ezzel problémám) Azonban egy őszi naptól fogva minden éjjel 2,5-3 óra alvás után körben begörcsöltek a borda-közi izmok, és arra ébredtem, h „kis elefánt” ül a mellkasomon, és olyan fájdalmas volt levegőt venni, hogy úgy éreztem menten megfulladok. Riadtan felkeltem, próbáltam megnyugodni,és szépen lassan levegőket venni. Körülbelül 20 perc múlva enyhült a szorítás, és újra el tudtam aludni. Bevallom megijedtem, de addigra már megszoktam, hogy olyasmiket produkál időnként a testem amiről más még csak nem is hallott.
Gondoltam elmúlt…
Gondoltam…
Először csak egyszer egy éjjel,aztán menetrend szerint 2,5-3óránként, ahányszor belefért a fekve töltött időbe. Mikor már több hónapja így ment, elmentem az orvoshoz,bár sejtettem, hogy ez megint olyan lesz amiről még senki sem hallott, sőt el sem fogják hinni, hiszen ébren nem jelentkeztek a tünetek. Több mint 1 évig próbálták kideríteni,hogy mi is lehet ez,majd a végén azt a tanácsot kaptam, hogy „nézze Kedves szedje ezt az enyhe nyugtatót, a mai világban az úgyis elkel.” Bár kicsi koromtól szerettem volna én is valami „fehér köpenyes” foglalkozást választani, itt döntöttem úgy véglegesen, hogy orvoshoz akkor megyünk amikor gyógyszer kell, és túl drága recept nélkül, vagy ha varrni, gipszelni,műteni kell, azaz elkerülhetetlen.
Úgy mellékesen ekkor derült ki az is, hogy elég súlyos halláskárosodásom van, majd a gyógyszertől amit adtak rá azóta is 6 hangszínen cseng a fülem, de ez egy másik történet.
Szóval megoldás nem volt, viszont időközben, mivel a mélyalvás fázis több mint 1 éve ismeretlen volt számomra szép lassan úgy néztem ki mint egy zombi, és úgy éreztem magam…
Akkoriban volt egy kozmetikus barátnőm aki állandóan mondogatta, hogy menj el az egyik vendégemhez biztos, hogy tud rajtad segíteni. Na persze, az orvosok nem tudtak, majd valami természetgyógyásznak mondott sarlatán meg ripsz-ropsz megoldja mi?
A „vendég” kineziológus volt, én meg szerintem a módszerhez valaha is a legszkeptikusabban viszonyuló valaki. Mikor már nagyon untam hallgatni, beadtam a derekam, jó elmegyek, hogy örüljél!!!!
Amikor először beléptem az ajtón, már minden bajom volt.. mi ez a luk, ki ez az élesztőszagú nő, és egyáltalán mit keresek én itt???? Mindegy ha már itt vagyunk, essünk túl rajta, hogy ezt se kelljen már hallgatnom. J
Előre-hátra löködi a kezem, ülj le, állj fel, közben motyorászoik valamit (azóta már van hallókészülékem ha ilyen helyre megyek ) beszívom az ábrát kifújom az ábrát… mi ez az egész????
Alig vártam, hogy vége legyen! Aztán amikor végre elhangzott a „mára készen vagyunk” mondat, jött a meglepi: akkor jövő héten ugyanekkor szeretettel várlak… Na ne!!!! Bár akkor anyagilag nem okozott problémát, de nehogy már! Nem én vagyok „hiszékeny Úr” a Mókamikből!!! De mivel már akkor is remekül ki tudtam állni magamért, hagytam,hogy a kineziológus beírja a következő időpontot. Majd úgyis valamit kitalálok és lemondom…
Aztán jött a barátnőm: Na mi volt???
Semmi, hülyeség, ugyanolyan szarul vagyok, és útálom, ha baleknak néznek és pénzt akarnak kicsalni mindenféle hókusz-pókusszal…
Aztán eljött a következő hét, és valamiért (meg persze a barátnőm folyamatos duruzsolása miatt, h ez nem 1 alkalmas kezelés stb. stb.)úgy döntöttem, hogy na jó adok még egy esélyt a kineziológiának.
Forgatókönyv ugyanaz, kézlöködés, motyorgás, beszívom az ábrát, kifújom az ábrát, mikor van már vége????
Aztán jött a „mára kész is vagyunk” és én már vettem a levegőt, hogy „na, nem! elégedj meg ennyi pénzzel és hülyíts mást” amikor Ő szeretettel rám mosolygott,és azt mondta: örülök, hogy nem adtad fel az első alkalommal, gyere amikor úgy érzed…
Na basszus,megint ő nyert,megint nem tudtam „jól odamondani”, de mindegy a lényeg, hogy én ide többet be nem teszem a lábam!!!!
Azért azt hozzá kell tenni, hogy ekkor már olyan fájdalmaim voltak, hogy komolyan elgondolkodtam rajta, hogy akarok-e így tovább élni egyáltalán….
A „csoda” másnap reggel ért… ugyanis végigaludtam az éjszakát, és azóta se soha többet (kopp-kopp) nem húztak be a bordaközi izmaim. 😀
A történetben direkt nem említettem neveket, bár tény, hogy ez a hölgy is nagyon jól tette a dolgát, a „csoda” (azóta már tudom) elsősorban annak az érdeme,hogy hajlandó voltam elindulni valami más felé.
Évekig jártam utána hozzá, és végtelenül hálás vagyok Neki is meg a barátnőmnek, is, hogy addig piszkált amíg csak elmentem, de ilyen jellegű hirtelen „drasztikus” változás azóta sem történt velem semmilyen módszer vagy terapeuta hatására. Nem is az volt ezzel az írással a célom, hogy a kineziológiát népszerűsítsem, egyszerűen csak annyit akartam ezzel szemléltetni, hogy a kezdő lökést én ilyen módon kaptam, bármennyire is kapálóztam ellene.
Úgyhogy senki ne aggódjon, ha valakinek el kell indulni, azt így vagy úgy el fogják indítani!
Szegény Universum nagyon fel kellett, hogy kösse a nadrágját, hogy olyat tudjon mutatni amire végre elkezdek odafigyelni, és elindulok egy boldogabb lét felé!
Hozzá kell tenni, bár én akkor nagyon vidámnak és kedvesnek gondoltam magam, de most visszanézve bevallom hősiesen, hogy panaszkodós, állandóan valamin puffogós, és olyan valaki voltam aki mindig mindenben talált valamit amin aztán napokig lehetett morogni… (ha netán megfeledkezem magamról még ma is előfordul, de igyekszem magam gyorsan nyakon csípni! )
Ma már egy olyan módszer mellé teszem a voksom ami nagyon gyors, nagyon hatékony, és még nálam is működik… (Bővebben: Access-kezelések)
Ha szeretnéd, hogy az életed megváltozzon, könnyeddé örömtelivé, és ragyógóvá váljon, ne tétovázz!
Nincs rossz döntés és nincs rossz lépés, öveket bekapcsolni, kilövés indul!
