Az “ACCESS” és én….

Még 2012 novemberében jutottam el az első Access Bars tanfolyamra, amit Lampert Mária és Kubus Mária tartottak. Igazából azt se nagyon tudtam, hogy mi is ez tulajdonképpen.Emlékszem akkor még valahogy úgy fogalmazgattuk, hogy olyasmi kezelés, mint amit az állatoknál a „suttogók”alkalmaznak. 🙂 

Amikor odaértem, rögtön egy csomó olyan dolog volt ami „nem tetszett”… Az én mértékemhez túl sokan voltunk, aztán kiderült, hogy az „előadás” alatt folyamatosan kezelni, és „kezelődni” fogunk.

Na,mondom tök jó, amúgy is nehezen hallom még hallókészülékkel is ha viszonylag nagy térben vagyunk,hát ha még fekszem is… mindegy, a pontokat megtanulom,meg kapunk kézikönyvet is, aztán majd lesz valami. Természetesen szóltam „Marijának”, hogy ha lehet kicsit hangosabban beszéljen; ezzel ott rögtön ki is alakult köztünk egy azóta is meglévő „plusz” odafigyelés amiért ezúton is hálás vagyok, köszönöm szépen! 🙂

Aztán elindult a tanfolyam… Marija csak beszélt-beszélt,Kubus Mari nagyon kedvesen, és türelmesen megmutogatta a kéztartásokat. Amikor én kezeltem, abból valamire emlékszem, amikor engem kezeltek többnyire aludtam. 🙂 Illetve ez nem teljesen igaz,mert  akkor még úgy éreztem, hogy értem is a szavakat, de 1 mukkot nem tudtam volna visszaidézni. Ellenben már akkor is éreztem, hogy ez valami nagyon jó,nagyon kikapcsolós, nagyon puha,és megnyugtató. Tehát a tanfolyam számomra úgy ért véget, hogy maga a kezelés kell nekem,és pont!

Igenám, de közben az is számtalanszor elhangzott, hogy van az Access-nek egy „filozófiája” ami arról szól, hogy mindig kérdezzünk,és éljünk kérdésekben,mert az sokkal több lehetőséget fog felhozni, és megváltozik az életünk…

Mi van????

Jó oké kérdezek és aztán? Hallgatózok bele a nagy semmibe, és várom a választ? Vagy mi?

Bevallom a tanfolyam után még jó pár hónapig csak az zakatolt a fejemben,hogy „nemértem, nemértem,nemértem!!!!” És ha valamit nem értek azzal nem is nagyon tudok mit kezdeni. Úgyhogy az egésszel úgy voltam, hogy tök jó maga a kezelés, de ez se lesz az „én módszerem”.

Persze időnként meg-meg bombáztam Mariját, a hülyeségeimmel, de mindig csak kérdéseket kaptam vissza Tőle, holott én választ akartam.

Aztán egyszer valami csoda folytán volt egy kis ideje, és addig forgatott addig gyúrt amíg végre hajlandó voltam felfogni,hogy szó sincs válaszokról!!!! Hogy pont ez a lényeg, hogy amikor kérdezel, eléd dobják az egész „palettát” amiről Te választasz valamit, ami éppen akkor a legszimpatikusabb.

DE!!!! és itt jön a másik”kurfli” amit szintén sokáig nem akartam beengedni az ajtón; hogy az, hogy választottál valamit, nem azt jelenti, hogy akár 10 másodperc múlva egy újabb kérdéssel nem hívhatod le újra a teljes „menü”-t, és megint választhatsz! Ha akarod ugyanazt amit az előbb, ha épp más tetszik akkor mást!

Hohó! Na ez már valami egész más,mint amiket eddig bárhol mondtak!

Valahol itt kezdetem megérteni azt is, hogy valóban mennyi korlát, mennyi „lenyomat” van bennünk ami miatt egyszerűen nem engedjük meg magunknak, hogy egy könnyed, boldog és örömteli életet élhessünk, hanem mindig csak valami, megmagyarázhatatlan “szabályok” szerint működjünk. Mert ugye, ez jó, az rossz, ez helyes, az helytelen…

Mert nézzük csak meg!

Jön a „menü”,választhatsz. A legtöbben elkezdünk mérlegelni, számolgatni, hogy melyik is lenne a legjobb hosszú távon, ami még nem olyan feltűnő, amiért nem szólnak meg, de azért mégis csak jó nekünk. De miért is???? Talán mert gyerekként sokszor hallottuk, amikor mégiscsak a másik maci, másik zokni,másik gombóc fagyi kellett volna 5 perccel a választás után, hogy: „Sajnálom, ezt választottad, nincs másik, nézd meg a többieket! „

Na itt kezdtem másképp nézni az Access-kezelésekre.

Amikor végre beengedtem, hogy DE MOST VAN MÁSIK!!! Bármikor,amikor csak akarom, mindösszesen csak kérdezni kell, és nyugodtan letojhatom, hogy a „többiek” mit csinálnak!!!! 😀

Ez IGEN kérem, ez ám a szabadság!!!! 🙂

Aztán persze nagy volt a lelkesedés, és egy rövid idő után marhára nem csináltam… 😀

Még most is rengetegszer koppintanak a fejemre,hogy „Kata ez, nem kérdés volt, hanem következtetés! Lennél szíves végre kérdezni????

És persze jött a másik görcs. Jó, de hogyan kell kérdezni??? Láttam mások megosztásaiban, hogy csak úgy dőlnek belőlük a tök jó, „20 fillér potyogtatós” kérdések, nekem meg az alap-kérdéseken kívül nem nagyon van ötletem… Na tessék, ez se megy, ehhez is hülye vagyok, más csak kirázza a kisujjából,én meg állok kukán… Aztán kérdezgettem bosszúsan,hogy na jól van „vazze”, akkor mi más is lehetséges????

Aztán amikor végre kiláttam a sértettségem mögül rájöttem, hogy mi van ha nekem nem is kell kérdéseket kitalálnom, hiszen százával jönnek felém, csak ki kell válogatnom amit használni szeretnék!!!! 😀

Ja, hogy így is lehet? 🙂

Na itt kaptam el valahol a „fonalat”, és itt kezdtem kapizsgálni,hogy mit is jelent az, hogy „megengedni”magamnak, másoknak, sőt a világnak is, hogy az legyen ami.

Na persze azért senki ne higgye, hogy most már aztán hú de minden rendben van körülöttem, de legalább azt már biztosan tudom, hogy ha hajlandó lennék alkalmazni is amiket így elméletben már remekül tudok, pikk-pakk még könnyedebb,és örömtelibb lehetne az életem!

Mert azért, változtam… nagyon sokat változtam, de ha ekkora a “menü” miért ne próbálnék ki minél több lehetőséget! Hiszen azok száma meg végtelen, elleszek vele egy darabig! 😀

Mindenesetre azt bátran kijelenthetem, hogy az Access-Bars kezelés „lebontja a falakat” ami miatt nem engedjük meg a dolgokat, a kérdések pedig minden esetben előhozzák a „menüt”, aztán csak választani kell! És mindig a legkönnyebbet!

Ha kedvet kaptál:

Ankh Torda Kata/facebook

kata627@gmail.com

06-30-200-1569